Tataháza község
Adatok
Régió: Dél-Alföld
Megye: Bács-Kiskun megye
Kistérség: Bácsalmási kistérség
Lakosság: 1532 fő
Terület: 26.1 km2
Népsűrűség: 58,7 fő/km2
Rang: község
Körzet hívó: 79
Története
Tataházát az 1485-ben Thad néven említett településsel azonosítják, mely birtokot korábbi tulajdonosai Czobor Mártonnak és Imrének eladtak. A török adólajstromok a Bajai járásban Tótháza néven sorolják fel 1580-ban 35, 1590-ben 29 adózó házzal. 1598-ban a többi felsőbácskai település rác lakosságával együtt Tótháza rácok lakossága is Esztergom vidékére költözött. A település elnéptelenedett. 1662-ben Tataháza pusztának nevezték, amely 1724-ben a Czobor, majd a Grassalkovich család bajai uradalmához tartozott. Grassalkovich 1764-ben kezdte meg a betelepítést Pest megyei és kiskunsági magyarokkal. Tataházát 1765 decemberében vették fel Bács megye adójegyzékére. 1770-ben 89 házban 110 magyar család lakott itt, s 39 egész, 19 fél és 13 negyed telek, 366 ökör és 100 ló tartozott a falubeliek tulajdonába. A község első pecsétje 1776-ból származik. Az 1793. évi úrbéri összeírás szerint 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, egy tanító és egy jegyző lakta. A Grassalkovich család kihalása után gróf Zichy Ferraris Felix tulajdona lett, kinek kegyurasága alól önállósították magukat a község lakói, akik 1860-ban megvásárolták a birtokot. Folyamatosan újabb betelepülőkkel gyarapodott a lakosság. 1900-ban már 355 házban 1814-en laktak, az 1762 magyar mellett 27 német, 16 délszláv, 9 egyéb nemzetiségű, vallása szerint 1790 római katolikus, 5 református, 19 izraelita. A község lakosságának túlnyomó többsége mezőgazdaságból élt. 1833-ban építették az első szélmalmot, majd még hármat, 1871-ben pedig már gőzcséplőgép működött. 1851-ben, majd 1887-ben építettek iskolákat, a harmadik tanítói állást 1885-ben szervezték.
1879-ben postahivatalt létesítettek, 1883-ban pedig új plébániát építettek. A század végén két olvasókör működött a községben, az iskolának könyvtára is volt.
A népesség száma 1960-ig kis mértékben folyamatosan növekedett, 1960 és 1995 között, elsősorban elköltözések miatt, 25-kal csökkent. 1990-ben az aktív korúak száma 667 fő volt, az ingázók aránya 36,7%, akik a könnyen megközelíthető bajai és bácsalmási ipari üzemekbe jártak be.
Következő községek
Tatárszentgyörgy | Tázlár | Téglás | Tékes | Teklafalu | Telekes | Telekgerendás | Teleki | Telki | Telkibánya | Tengelic | Tengeri | Tengőd | Tenk | Tényő | Tépe | Terem | Terény | Tereske | Teresztenye | Terpes | Tés | Tésa | Tésenfa | Téseny | Teskánd | Tét | Tetétlen | Tevel | Tibolddaróc | Tiborszállás | Tihany | Tikos | Tilaj | Timár | Tinnye | Tiszaadony | Tiszaalpár | Tiszabábolna
További községek
Sitke | Almáskamarás | Cakóháza | Pilisszentlászló | Pusztamonostor | Harsány | Kozmadombja | Szécsisziget | Sióagárd | Marcalgergelyi | Bölcske | Úrhida | Töttös | Demjén | Nagycsepely | Lepsény | Mátraterenye | Hermánszeg | Alsódobsza | Sajólád | Csömödér | Belecska | Nyirád | Bánhorváti | Gelse | Versend | Györköny | Drávasztára | Csánig | Várgesztes | Borgáta | Algyő | Alattyán | Tabajd | Pásztó | Pusztaszabolcs | Négyes | Zalakomár | Teklafalu | Tápiószentmárton | Völcsej | Várbalog | Domaszék | Tiszavárkony | Szigetszentmárton | Kéty | Villány | Mikófalva | Bogádmindszent | Nagyharsány